Sulyok Vince: Időtlen hegytetők

A hegyek sose mosolyognak
nekidőlnek a végtelennek
fönséges gyönyörű magányban
s önarcukat nézik a tó vizében — —

Csak nézik önnön arcukat a tóban
csak néznek bele az időbe
mindent tudón?
vagy semmit se remélve?

Olykor kiülök én is a hegyekre
homlokmagasba sziklaorcáikkal
s megcsöndesítem zajló szívemet
s elnézem én is arcomat a tóban
a futkosó fényt a gyöngy vizeken
és nézek bele az időbe
mindent tudón és semmit se remélve — —