László Noémi: Jel

amíg a túlsó oldalon bolyongsz
csuklómban csuklód moccanását érzem
az órák hulló hangjaitól távol
egy érintésen

elszáll a nap s a bennelévők súlya
leülepedni gyűl a levegőben
kibontja kelyhét mozdulatod bennem
szökik előlem

minden vonásom mialatt a szív
kis bűntudattal közelít a csonthoz
valami jelnek léteznie kell
talán feloldoz