Leleszi Balázs Károly: Csillagok ösvényén

Megérkeztem. A dolgok
csodálatosan egymásba szövődnek.
Fáradt vagyok.
Átölellek, nagyon szeretlek.
Tűzként izzanak karjaid.
Megtanultuk kezünkkel feléleszteni
az őstüzet. Az egyre
nyíltabb mozdulatainktól benyomódik
a kozmosz szövetfelülete.
Térdig gázolunk az áttetsző,
lüktető csillagporban. Tested óv meg
attól, nehogy visszafelé lássam
zuhanni a földet.
Mindegy milyen napszak van,
a tér - itt is, ott is nem lakatlan.