Aznap este minden más volt.
Másképpen jött az alkonyat,
az árnyék is másképp táncolt
a hosszú törzsű fák alatt.
Csoda rezdűlt sejtelmesen,
éreztem: az idő megáll...
Egyszer csak a tenyeremen
megcsillant egy napsugár.
Alkonyatkor bújdosott el
a Naptól, s hozzám repült,
s én csak sírtam, úgy öleltem
két karommal, míg kihűlt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése