2013. május 28., kedd

Tóth Árpád: Szeretnék átölelni...


Szeretnék átölelni ma egy embert,
ki olyan árva s vágyak özvegye,
mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert,
s kondor haján kopog az ősz jege.
Kinek ha volt is pirosbetűs napja,
tintát hozzá véréből szűrt a Sors,
vén bánatok fia és újak apja,
csöndes tűnődés lankadt léptü papja,
örülni lassú, és csüggedni gyors;
kit nemessé emelt a föld porából
sok ritka szenvedés, de nem kevély
kitűnni a törpék sekély sorából,
és címere egy hervadt falevél.
Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,
ha szívvel dobták, halkan énekelt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése