Mire való visszajárnom
ha nappalom éber álom
azért borul rám az éj is
hogy sötétté váljak én is
sötét éjszakára váltom
hosszú fekete kabátom
amit levetnék kivetne
poros pókháló ereszt be
ugyanaz a régi konyha
csak a tűzhely nincs begyujtva
csak valami ősi füstszag
kínkeserves múltja izgat
míg egy fehér öregasszonyt
magának beszélni hallok
ráhajol a fazekára
mint az árnyék gyászruhája
mégis mintha valóságos
volna csupán igen álmos
talán azért olyan rideg
mint aki nem jó senkinek
talán azért olyan gőgös
mert nincs köze az időhöz
az a gyönge villanykörte
nem elég hogy földerítse
anyám! unokámat hoztam
itt lüktet a bal karomban
el kell mennem nemsokára
hol találok az apámra?
csak nem ő lakik mint szolga
szalmán rongyos istállóban
szélsőnél még szélsőbb házban
elmúlása odujában?
eltemette magát élve
senkinek sem jut eszébe
itt hetelek kószán mégse
került a szemem elébe
mondd meg anyám! de nem mondja
mitől vagyunk elátkozva
belehajol fazekába
ne is lássa amit látna
van is attól félni való
magától nyílik az ajtó
se nem zsandár se nem rabló
inkább mihozzánk hasonló
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése