2015. március 3., kedd

Szabolcsi Zsóka: Óvjon árnyad

   
 Zöld lombod takarjon szemérmesen,
     mesélj még mosolyoddal lombkedvesem.
     Versem, dalom, mind tiéd, ha akarod,
     karod helyett öleljen ágotthonod.
     Fészkünk, álmunk óvja nap sugara,
     csillogjon felettünk kék éjszaka.
     Mosson eső, frissítsen harmat hűse,
     vágyódó lelkem szépséged fűtse.
     Egymásba kapaszkodva keljünk útra,
     varázsolj életre újra meg újra.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése