Csurai Zsófia: így öregszem

mikor reggel
sehova sem tartozom
lágyan elmúlok én is
hangtalan feszülök
a percnek
de hitem
szorosan tart

így öregszem

mikor látom a világ
apró rezdüléseit
és tudom mindenki
varázslattal
a zsebében születik
még sem hiszem
a jelen gyönyörűségét

így öregszem

mikor árnyaim lassan
kifehérednek
és szégyenlosen átölel
a megváltás
arcod-kezed megint
hozzám tartozik

így öregszem