Nem hittem, hogy létezik barát,
Kinek hiánya ennyire fájt!
Kinek itt őrzöm szívemben, minden gondolatát.
A távolság s idő tovatűnt, most újra süt a nap,
Ismét láthatom kedves barátomat.
Mit vártam eljött, és újra nekem beszélsz,
Mondod ismét: "Azt sem meséltem még...!"
Felcsillan kék szemed és kedves mosolyod,
Én kizárom most az egész világot,
Szívemmel, lelkemmel szavaid hallgatom.
Nem tudtam, hogy van ember,
Kinek hiánya így fájhat!
Kinek sóvárogva várt szívem, egyetlen szavára.
Aki most újra megnevettet, ha szomorú vagyok,
Fenn az égen, még a nap is szebben ragyog.
Csillogóbbak az égen a csillagok,
Felszárad az eső, ha veled vagyok.
A vihar lecsendesül és minden oly békés,
Mint veled együtt, minden egyes lépés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése