Őszi eső sűrű cseppjei csapnak
Millió gyémánt koronát az árkok
Lefutó virgonc vizére. Buborék
Lesz ott, rövid királyi éke után.
Rőt-barna s pirosból sárgába tűnik
A tölgy és a bükk lehulló levelén
Idebent az őszi magány emléket
Talál, azt békélt mosollyal köszönti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése